Újságcikk: 2022 Január
Lehet még borúból derű? – Jelenlegi helyzetünk
Nehezen viseljük a mindennapokat, kevesen vagyunk! Ennek okát, a több éve tartó Covid helyzetben, oltatlanság el nem fogadásában, erkölcsi illetve anyagi megbecsülés hiányából eredő pályaelhagyásban kereshetjük. Napi szinten küzdünk sajátmagunk tehetetlenségével, a kilátástalansággal, leterheltséggel és hárítani próbáljuk a bennünket érő támadásokat is. Nehéz pótolni a pályaelhagyó, vagy nyugdíjba vonuló kollégákat. Rendszeresen túlórákkal, vagy óraadókkal tudjuk csak megoldani ezt a nehéz helyzetet. Ha mindenki csak a kötelező óráját tanítaná, túlórák, túlmunka nélkül, akkor még jónéhány szakembernek tudnánk állást biztosítani. De sajnos nemigazán van jelentkező. Vezetőnk, csak úgy tudja megoldani ezt a problémát, hogy a meglévő erőforrásokat használja ki, a lehető leghatékonyabban. Heti 30- 32 tanórát töltünk tanítványainkkal, úgy érezzük, hogy sokszor erőn felül teljesítünk. Efelett van még a dolgozatok javítása, adminisztráció, felkészülés a következő tanórára, kommunikáció a szülőkkel. A nyugdíjból visszatérő kollégák próbálnak segíteni, bár azt mondják, hogy nagyon elfáradnak, mert nem ugyanaz a helyzet az iskolában, mint annak idején, amikor még ők igazán aktívan dolgoztak.
A vírushelyzet sem könnyíti meg a helyzetünket. Nap, mint nap új osztály kerül karanténba, megnehezítve ezzel a szülők és diákok helyzetét, nem beszélve a tantárgyi lemaradásokról. Ami pedig a legelkeserítőbb, hogy nem látszik a vége, nem nagy esély van a javulásra. Mi lesz a gyerekekkel, akik hátrányt szenvednek a rendszer hibái miatt?! Minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül úgy teljesíteni, ahogyan ezt magunktól elvárnánk. A munkánkat nem lehet lerakni, ha hazaértünk. Minden pedagógus család érzi a helyzet romlását. A tanítók, tanárok feszültek, motiválatlanok. A kiégés határán vagyunk.
Ha a béreket nem rendezik, akkor egyre több pedagóguscsalád élhet nélkülözésben a következő időszakban, a fiatalok számára pedig nem jelent perspektívát a főiskola után a szakmunkás minimálbér összegéért tanítani, így a már most is érdemi pedagógushiány a következő években még súlyosabbá válik majd.
Célunk igazából az, hogy a mindennapjainkat úgy éljük, hogy ne csak a túlélésért küzdjünk, hanem érdemi munkát tudjunk bemutatni, valamint vidám, tudásban gazdag, tettre kész fiatalságot neveljünk!
A Kerepesi Széchenyi István Általános Iskola Tantestülete