Újságcikk: 2026 Április

Fenntarthatósági Témahét

   A fenntarthatósági témahét keretében intézményünkben interaktív foglalkozásokat szerveztünk a tanulók számára, melyek célja a környezettudatos szemlélet kialakítása és erősítése volt. A program egyik kiemelt témája a szelektív hulladékgyűjtés volt. A gyerekek játékos, gyakorlati feladatokon keresztül ismerkedtek meg azzal, hogy mely hulladékok mely gyűjtőedénybe kerülnek, és miért fontos az újrahasznosítás. A feladatok során aktívan bekapcsolódtak, örömmel válogatták szét a különböző anyagokat, miközben megértették a helyes hulladékkezelés jelentőségét.
   A másik fontos témakör a víz körforgása volt. A tanulók közösen követték nyomon a víz útját: a tengerekből történő párolgást, a felhők kialakulását, majd a csapadék formájában való visszahullását a földre. A folyamatot szemléltető ábrák és interaktív magyarázatok segítették a megértést, így a gyerekek könnyebben átlátták a természetben zajló összefüggéseket.
   A Föld napja alkalmából ültetési és palántázási tevékenységet is szerveztünk. A gyerekek saját növényeket ültettek, melyekhez újrahasznosított iskolatejes poharakat használtunk, ezzel is erősítve a környezettudatos gondolkodást és a kreatív újrahasznosítás fontosságát.
   A programsorozat végén minden tanuló emléklapot kapott, mely méltó lezárása volt a közös munkának és élményeknek. A foglalkozások során a tanulók érdeklődően, aktívan vettek részt a feladatokban, és számos új ismerettel gazdagodtak.
   A témahét hozzájárult ahhoz, hogy tudatosabban figyeljenek környezetükre, és felismerjék saját szerepüket a természet védelmében. A nagy érdeklődésre való tekintettel intézményünk tervezi, hogy a programsorozatot a jövőben évről évre megszervezi.

Kira Krisztina   
iskolai könyvtáros

Tavaszi tollforgató verseny az iskolában

   A tavasz különleges hangulatát idézte meg a tavaszi tehetségkutató verseny.
A megmérettetés témája a tavasz volt. A felső tagozatos diákok egy előre megadott, történetkezdést kaptak, amelyet saját elképzeléseik szerint kellett folytatniuk. A beérkezett pályaművek rendkívül sokszínűek voltak: tanulságos, meglepő fordulatokat tartalmazó kreatív írások születtek.
   A zsűri értékelése alapján hét tanuló részesült oklevélben kiemelkedő teljesítményéért:
Nagy Krisztina 5.a, Németh Zsófia 5.a, Dudás Moira 6.c, Horváth Amira Rozália 6.c, Socharek Viktória Katalin 6.c, Németh Zsuzsanna 7.b, Pócs Lenke Dóra 8.b

Programunkkal ismét a kreatív gondolkodás és az egyéni látásmód előtt nyitottunk kaput, lehetőséget biztosítva, hogy a gyerekek a szavak mestereivé váljanak. Bízunk benne, hogy a verseny sikere a következő félévben is sokakat ösztönöz az írásra, és ez a szép hagyomány tovább gazdagítja iskolánk életét.
Szívből gratulálunk a díjazottaknak és minden lelkes résztvevőnek!”

Lengyel Márta
magyartanár 

   Az alábbiakban a verseny két díjazott pályaműve következik, amelyek méltó módon képviselik a résztvevő diákok tehetségét.

• Dudás Moira 6.c –  A rejtélyes ajtó

   Aznap reggel a tavasz, mintha eltévesztette volna az utat. A kertünk végében egy olyan virág nyílt ki, amilyet még soha nem láttam: a szirmai lassan mozogtak, mintha lélegeznének, a közepén pedig apró fények pislákoltak. Amikor közelebb léptem, halk csilingelést hallottam, és a virág hirtelen kinyílt teljesen. A földön egy parányi ajtó jelent meg, mellette egy üzenettel: „Csak tavasszal nyílik. Csak annak, aki észreveszi.” Habozva ugyan, de lenyomtam az ajtó kilincsét, nem sejtve, hogy ami mögötte vár rám, az egy egész másik világ.
Mikor beléptem egy gyönyörű mező tárult elém. A friss, üde rétség zölden hullámzott a szélben, mintha apró titkokat suttogna minden egyes fűszál. A levegő tele volt virágillatú ígéretekkel, és a napfény lágyan simogatta az arcomat. Lassan elindultam a mezőn át, minden lépésemmel érezve, ahogy a tél emlékei végleg leperegnek rólam. Apró, színes virágok bukkantak fel mindenütt: sárgák, lilák és fehérek, mintha a természet maga festette volna meg ezt a helyet. Egy pillanatra megálltam, lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Ekkor halk zümmögést hallottam. Egy méhecske körözött körülöttem. A halk zümmögés egyre tisztábban kibontakozott, mintha a természet saját titkos dallamát játszaná. Lassan kinyitottam a szemem és hagytam, hogy a látvány újra megtöltse a gondolataimat. A mező élénkebb színben pompázott, úgy tűnt az illatok is gazdagabbak. A szél finoman végigsimított a füvön, és ahogy a fűszálak összesúgtak, úgy éreztem, hívnának, mintha idetartoznék. Elindultam a rét közepe felé, ahol a virágok sűrűbben nyíltak. Minden lépéssel egyre könnyebb lettem, ahogy gondjaim lassan leoldódva rólam a földbe vesztek. Egy apró, sárga virág mellett megálltam, és észrevettem, hogy egy harmatcsepp ül a szirmán, benne tükröződik az ég halványkékje. Ekkor hirtelen egy árny suhant át a fényen. Felnéztem és egy pillangót láttam, ahogy könnyedén suhan a levegőben. A szárnyai szinte világítottak a napfényben és ahogy ide-oda táncolt, akaratlanul is követni kezdtem. Nem sietettem, csak hagytam, hogy vezessen, mintha tudná, hova tartok, még akkor is, ha én magam nem. Ahogy beljebb merészkedtem a réten, a fű egyre sűrűbb lett és az ösvény is kezdett eltűnni a lábam alól. Már éppen azon gondolkodtam, visszaforduljak-e, amikor halk motoszkálást hallottam magam mellett. Lenéztem. Egy apró süni bújt meg a fű között. Összegömbölyödve feküdt, de amikor közelebb hajoltam, lassan kidugta az orrát. Fekete, kíváncsi szemeivel rám pislogott, mintha mérlegelné, bízhat-e bennem.
   -Szia- suttogtam. A süni nem futott el, sőt, kis idő múlva óvatosan ki nyújtózkodott, és tett pár bizonytalan lépést. Ekkor vettem észre, hogy sántít.
  -Baj van, ugye? Értelmes tekintettel megtorpant, majd lassan elindult egy irányba, s néha visszapillantott rám. Nem volt kérdés, követtem. Az ösvény teljesen eltűnt és egy sűrű, tüskés bokorhoz értünk. A süni próbált átbújni alatta, de látszott, hogy nehezen megy neki. Közelebb mentem, és félrehajtottam néhány ágat, hogy utat nyissak.
   – Gyere ide, itt könnyebb lesz!
Átbújt, majd a túloldalon megállt. Én a piros csíkot néztem a bőrömön. Nem volt vészes, de emlékeztetett rá, hogy ez a kis kaland nehezebb lesz, mint gondoltam. A süni viszont már tovább indult. Nem hagyhattam magára. Pár perc múlva egy keskeny sáros árokhoz értünk. Nem volt mély, de csúszós volt, és a túloldal meredeken emelkedett. A süni megpróbált átmenni, de visszacsúszott. Rendben, ezt meg kell oldanunk, gondoltam magamban. Körbenéztem és találtam egy vastagabb ágat. Óvatosan lefektettem az árok fölé kis hidat építve. Nem volt tökéletes, de talán megfelel.
   -Próbáld meg!
A süni tétovázott, majd rálépett az ágra. Egy pillanatra megingott, de végül átjutott rajta. Amikor a túloldalra ért, kicsit gyorsabban szedte a kis lábait.
   -Na látod, megy ez! -biztattam.
Én is átmásztam, bár majdnem megcsúsztam a meredek lejtőn. A cipőm sáros lett, de már nem zavart. A süni végül egy kis, félig rejtett odúhoz vezetett egy fa tövében. Ott megállt és halkan szimatolni kezdett. A bejáratnál száraz levelek voltak, minta valaki már készített volna neki helyet.
   -Ez az otthonod? -kérdeztem.
A süni lassan besétált, majd visszafordult, egy pillanatra megállt és rám nézett. Lehet, hogy csak képzeltem, de mintha megköszönte volna, hogy segítettem neki hazatérni. Elmosolyodtam.
   -Vigyázz magadra, kis harcos! – búcsúztam el tőle.
Még egyszer körbenéztem, aztán visszaindultam. Az út visszafelé sem volt könnyebb, a bokor, a szúrós ágak, az árok mind ott voltak, de most már nem tűntek akadálynak, inkább emlékeknek.
Ahogy kiértem a rét szélére, furcsa melegség öntött el. Már tudtam: nem én találtam rá az ösvényre, a süni tanított meg rá, hiszen néha épp a legkisebbektől kapjuk a legnagyobb útmutatást.
Mostanra igen elfáradtam, ezért elindultam hazafelé, visszatértem az ösvényre, kinyitottam a kisajtót, mire a kertbe léptem, a rejtélyes virág és az ajtó is eltűnt. Mikor hazaértem vettem egy forró fürdőt és lepihentem. Amikor felébredtem, azt hittem álmodtam az egészet, de a karomon lévő piros csíkra, karcolásra nézve tudtam, hogy nem álom volt.

• Pócs Lenke Dóra 8.b – A rejtélyes ajtó

   Aznap reggel a tavasz, mintha eltévesztette volna az utat. A kertünk végében egy olyan virág nyílt ki, amilyet még soha nem láttam: a szirmai lassan mozogtak, mintha lélegeznének, a közepén pedig apró fények pislákoltak. Amikor közelebb léptem, halk csilingelést hallottam, és a virág hirtelen kinyílt teljesen. A földön egy parányi ajtó jelent meg, mellette egy üzenettel: „Csak tavasszal nyílik. Csak annak, aki észreveszi”. Habozva ugyan, de lenyomtam az ajtó kilincsét, nem sejtve, hogy ami mögötte vár rám, az egy egész másik világ.
   Az ajtó mögött egy icike-picike falu volt. De nem akármilyen falu! A házak között apró kis emberkék szaladgáltak. Nagyon meglepődtem. Azt hittem ilyen csak a mesében van. Ahogy jobban szemügyre vettem a rohangáló lényeket, az arcukon izgalmat, és félelmet véltem felfedezni. Hirtelen eszembe jutott, hogy biztos tőlem félnek. Hiszen egy hozzájuk képest hatalmas fej kukucskál be egy ajtón. Már csuktam volna be az ajtót, amikor egy kis hölgyike oda szaladt hozzám.
   -NE! NE! NE! NE! Maradj kérlek!!- összevontam a szemöldököm, de nem válaszoltam.
   – A futár, aki a szárnyainkat hozza… Már két napja itt kellene lennie…
   -Mik vagytok? -kérdeztem döbbenten.
   -Tündérek, te buta! Az éves szárnycserénk időszaka van. A futárunk három napja ment el, hogy beszerezze az új adagot, de még nem tért vissza. Nem tudunk repülni, és így nem tudunk gondoskodni a kertről. A virágok elfonnyadnak, a veteményesek kiszáradnak, a fák megbetegszenek. Kérlek segíts rajtunk!
   -Mégis hogyan tudnám megtalálni a futárotokat?
   -Azért neked nyílt ki az ajtó, mert te segíteni tudsz. Kérünk téged, keresd meg a szárnyszállítónkat!
Bólintottam, és óvatosan becsuktam az ajtót. Felálltam. Mégis mihez kezdhetnék? Elindultam a kertünkben, és mindenhova benéztem. Minden odúba, minden virágba, minden fűcsomóba. Már majdnem feladtam a kutatást, amikor egy magas fa tetejéről vékony hangot hallottam:
   -Segítség! Segítség! Fennakadtam! Valaki segítsen!
Felpillantottam, és az egyik ágon megpillantottam egy apró tündérkét, a kezében egy nagy zsákkal. Felmásztam a fa tetejére, és egy egyszerű mozdulattal kiszabadítottam.
Amikor visszatértünk az ajtóhoz, és meglátták a tündért a többiek, rögtön felvidult az arcuk. Énekeltek és lelkendeztek miközben felpróbálták a zsákból kihalászott új szárnyaikat.
   -Köszönjük, köszönjük! -visítottak vékony kis hangjukon.
Mire másnap reggel felébredtem, a különleges virág eltűnt az ajtóval együtt, de a hátsó kertben találtam néhány aprócska lábnyomot…

Szavalóverseny a Magyar költészet napja alkalmából

   A költészet napja alkalmából iskolánk idén is megrendezte hagyományos szavalóversenyét, amely nemcsak a versek szeretetéről, hanem a diákok tehetségéről és elhivatottságáról is tanúbizonyságot tett. Az esemény már az első pillanattól kezdve különleges hangulatot árasztott: a helyszín dekorációja kimagaslóan szép és igényes volt, amely miatt külön köszönet jár Székely-Rozsnyai Anett, és Horinka-Drippely Veronika tanárnőknek. A falakat híres költők idézetei díszítették, a gondosan elhelyezett díszítőelemek pedig bensőséges, mégis ünnepélyes légkört teremtettek, amely méltó keretet adott a rendezvénynek.
   Külön köszönet jár a verseny lebonyolításában segédkező további személyeknek, Karó Valéria igazgató-helyettes asszonynak, aki a súgó feladatát töltötte be, valamint Pesti Zsombor (7.a), Pesti Patrik (7.b) tanulóknak, akik igen tehetséges „műsorvezetői” képességükről tettek tanúbizonyságot. Nem szabad elfelejtkezni Krivós Hanna (7.b) tanulónk teljesítményéről sem, aki rendezőasszisztensként a verseny megrendezésének háttérmunkálataiban segédkezett.
A helyezetteknek járó oklevelek is különlegesek lettek, hiszen a kalligráfiában jártas hobbi művész, Lakatos-Tar Judit kolleganő formázta előkelő betűtípúsúvá legjobb versenyzőink neveit.
   A versenyen az 5., 6. és 7. évfolyam tanulói vettek részt, akik hetek óta készültek erre az alkalomra. A diákok változatos műveket választottak a magyar klasszikus és kortárs költőinek alkotásaiból, a családi környezet boldogsága, valamint a hazaszeretet és hazafiság témájában. Az előadások során nemcsak a pontos szövegmondás, hanem az átélés, a kifejező hangsúlyozás és a színpadi jelenlét is fontos szerepet kapott. A versenyzők sokszor meglepő érettséggel és érzékenységgel szólaltatták meg a költeményeket, ami nagy hatást gyakorolt a közönségre.
   A produkciókat egy meglehetősen illusztris szakmai zsűri értékelte, melynek tagjai voltak:
   – Krupincza Kalmár Tünde: művelődésszervező, a Kerepesi Szabó Magda Művelődési Ház és Városi Könyvtár vezetője.
   – Mészáros Beáta: színész, drámapedagógus A gödöllői Művészetek Házának Garabonciás Színtársulatának vezetője
   – Mészáros Klára: magyar-történelem szakos tanár, iskolánk nyugalmazott pedagógusa
   – Tanácsné Szemes Annamária: magyar-történelem szakos tanár, a Simándy József Általános Iskola Humán Munkaközösségének vezetője
Sályiné Pásztor Judit Szilvia: magyar-történelem szakos tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Professzor Emeritája.
A zsűri tagjai nagy figyelemmel és szakértelemmel hallgatták végig az előadásokat, értékelve a versválasztást, az előadásmódot és az egyéni megoldásokat. A verseny kifejezetten magas színvonalú volt, így a döntéshozatal komoly kihívást jelentett számukra. Több esetben is rendkívül szoros eredmények születtek, ami jól mutatja, hogy a résztvevők milyen kiváló teljesítményt nyújtottak. A zsűri hosszas tanácskozás után évfolyamonként hirdetett eredményt:
   5. évfolyam:
Az első helyen Nagy Boglárka (5.c) osztályos tanuló végzett, Wass Albert: Nagyapám tanítása c. prózáját adta elő. Az ezüstérem birtokosa Rozgonyi Keve (5.c) osztályos tanuló. Végh Tamás: Alkalmi vers a hazaszeretetről c. versét szavalta el, végül az előkelő harmadik helyet Roszkopf Anna (5.b) osztályos tanuló tudhatta magáénak. Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában c. versét mondta.
   6. évfolyam:
Horváth Amira 6.c osztályos tanuló. Szabó Lőrinc: Lóci Óriás lesz című versével szerezte meg az első helyet. Szorosan mögötte, alig lemaradva Gili Marcell a 6.a osztályból adta elő profi módon Petőfi Sándor Arany Lacinak c. versét. A dobogó 3. fokára Mészáros Emma a 6.b osztály képviselője állhatott fel, aki G. Joó Katalin: Ígérem jó leszek c. versével kápráztatta el a zsűri tagjait.
   7. évfolyam:
A dobogó legfelsőbb fokára Kószó Donát (7.b) állhatott fel, Aki úgy szavalta Petőfi Sándor: 1848 c. versét, hogy azt maga a költő is megirigyelte volna. A második helyet Pere Benett (7.b) a zsűri elmondása szerint színészeket megszégyenítő teljesítménnyel adta elő Arany János V. László c. balladáját. Németh Botond (7.b) Petőfi Sándor: Csatadal c. versének előadásával szerezte meg a szintén impozáns 3. helyet.
   A rendezvény nemcsak verseny volt, hanem közösségi élmény is: a diákok egymást biztatva, egymás előadását figyelemmel kísérve vettek részt az eseményen. A költészet iránti tisztelet és szeretet minden jelenlévőben erősödött, a szavalatok pedig maradandó élményt nyújtottak.
   Az idei szavalóverseny ismét bebizonyította, hogy a költészet ma is élő és ható művészeti forma, amely képes megszólítani a fiatalokat. Az esemény méltó módon járult hozzá a költészet napjának megünnepléséhez, és minden bizonnyal sokak számára adott inspirációt a versek további felfedezéséhez.

Humán munkaközösség

Anyanyelvi sikerek a Kárpát-medence legnépszerűbb helyesírási versenyén

 Ismét bebizonyosodott, hogy iskolánk diákjai az anyanyelvi kultúra elhivatott őrzői. A XXIX. Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny idei kiírása minden eddiginél komolyabb kihívás elé állította a résztvevőket: az első fordulóban 1204 iskola közel 26 000 diákja mérte össze tudását.
   Intézményünket 37 lelkes tanuló képviselte az online térben megrendezett első fordulóban, ahol kiváló pontszámaiknak köszönhetően heten is kivívták a továbbjutás jogát. A Magyarországot, a Felvidéket, Kárpátalját és a Vajdaságot is felölelő második fordulóba már csak a legfelkészültebbek, összesen 6 917 tanuló juthatott be.
   Külön büszkeséggel tölt el bennünket, hogy diákjaink Pest vármegye rendkívül népes és erős mezőnyében álltak helyt. Fontos hangsúlyozni, hogy elért pontszámaik az ország több más vármegyéjében – az alacsonyabb létszámú mezőnyök miatt – még előkelőbb helyezéseket értek volna el, így teljesítményük értéke még inkább felértékelődik.
A 2. fordulóba jutottak Chroncsik Aliz 5.b, Nagy Boglárka 5.c, Árkai Adél 6.a, Socharek Viktória Katalin 6.c, Orbán Ákos 6.c, Bárány Nóra 6.c, Hanák Laura 8.b. tanulók
   A második fordulóban elért eredményeink:
               •     Nagy Boglárka (5.c) nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt: a népes Pest vármegyei mezőnyben a dicséretes 16. helyezést érte el az ötödik évfolyamosok között.
               •     Orbán Ákos (6.c) alapos felkészültségéről tanúbizonyságot téve a középmezőny előkelő helyén végzett.
               •     Elismerés és dicséret illeti továbbá Socharek Viktória Katalin (6.c), Árkai Adél (6.a), Bárány Nóra (6.c), Chroncsik Aliz (5.b) tanulókat, akik kitartó munkájukkal és méltó helytállásukkal öregbítették iskolánk hírnevét.
   Bár a szabályok értelmében a döntőbe vármegyénként csak egyetlen tanuló juthatott tovább, tanítványaink eredményei, az anyanyelv iránti alázatuk és versenyhelyzetben tanúsított fegyelmük példaértékű az egész iskolaközösség számára.
   Gratulálunk a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak (Baloghné Móczár Zsuzsanna és Lengyel Márta) a szép sikerekhez!

Lengyel Márta
magyartanár

„A mindenséggel mérd magad!” – Ünnepi pillanatok a költészet napján

   Április 15-én iskolánkban ismét a verseké és a közös emlékezésé volt a főszerep. József Attila születésnapja, a magyar költészet napja alkalmából változatos programokkal tettük emlékezetessé a tanítási napot, közelebb hozva tanítványainkhoz legszebb verseinket.
   Már a reggel is különleges hangulatban telt: az aula virágai aznap nemcsak látványukkal, hanem lélekemelő üzenetekkel is fogadták az érkezőket. Felsős diákjaink gondosan válogatott versidézeteket írtak a virágok közepébe, melyeket a szünetekben kicsik és nagyok egyaránt örömmel böngésztek. A nap folyamán a sulirádió is ünnepi köntösbe öltözött: József Attila megzenésített verseit közvetítették dallamossá téve az óraközi szüneteket.
   A nap fénypontja a nagy szünetben, az iskolaudvaron megrendezett rendhagyó irodalmi vetélkedő volt. A program szakmai részét Pócs Lenke (8.b) fogta össze és irányította nagy szakértelemmel, a lebonyolításban pedig Németh Botond és Pesti Patrik (7.b) lendületes vezetése volt segítségére. A játék során a diákoknak híres verssorokat kellett felismerniük, melyeket Pásztor Kitti (8.b) és Pócs Lenke tolmácsoltak diáktársaiknak. Munkájukat Cikkely Nikolett (8.b) segítette.
   A szellemi erőpróba nem maradt elismerés nélkül: a helyes megfejtéseket adott osztályok jutalomban részesültek, ami tovább fokozta a versengés jókedvű hangulatát.
   Megható volt látni azt a lelkesedést és jókedvet, amellyel tanulóink a feladványokat fogadták. Az idei költészet napja bebizonyította, hogy a verseknek helye van az iskola falai között és a gyerekek szívében is. Köszönjük minden résztvevőnek ezt a szép, közös élményt!

Lengyel Márta magyartanár
szervező               

Pest megyei német verseny – szép eredménnyel tértünk haza

   2026. április 1-jén került megrendezésre a Pest megyei német nyelvi verseny, amelyen iskolánk nyolc tanulója vett részt. A Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásának köszönhetően a diákok utaztatása is biztosított volt.
   A verseny során a tanulók több területen is számot adtak tudásukról: szövegértés, nyelvtan, országismeret, memoriter és különböző témák önálló bemutatása szerepelt a feladatok között. A megmérettetés egész napos volt, a zsűri a nyelvtani helyességet, a kiejtést, az előadásmódot és a gondolatmenet következetességét értékelte.
   Diákjaink erős mezőnyben versenyeztek a Pest megyei német nemzetiségi iskolák tanulóival (Vecsés, Piliscsaba, Budakalász és más települések képviseletében).
   Iskolánkat az alábbi tanulók képviselték:
             ●  5.a osztály: Nagy Krisztina, Németh Zsófia, Németh Nimród
             ●  6.a osztály: Árkai Adél, Vajna Réka
             ●  7.a osztály: Balogh Evelin, Baricsa Zoé
             ●  7.b osztály: Bogyai Szilárd
A tanulók felkészítésében Szécsi Zsuzsanna  és Wolf Polla vett részt.
Kiemelkedő eredményt ért el Balogh Evelin (7.a), aki korosztályában 3. helyezést szerzett. Felkészítő tanára: Wolf Polla.
   Gratulálunk minden résztvevőnek a kitartó munkához és a szép teljesítményhez! Külön köszönjük Wolf Polla kolléganőnk felkészítő munkáját, valamint a Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatását!

Szécsi Zsuzsanna               
német nyelvi munkaközösség-vezető